Ha egy új világba vágyódsz, magadért tedd meg azt!

Ha maradni vágysz, szíveddel érd el azt!

Ha egy gondolat gyötör, eszeddel gyűrd l e azt

S ha még vannak álmaid...reménnyel s hittel áldd meg azt!

Nem könnyű elhinni, hogy van még másik út! Hogy nem kell belemerülni és benne maradni abban, ami nem tesz boldoggá. Tudod, mi a fontos? Hogy Te mennyire látod az értékeid? Tudd, hogy a magadba vetett hited mindennél fontosabb, és bármit legyőz! Ja, hogy ezek túlértékelt szavak? Túl sokat olvasott, vetített sablonok? Igen. Mert így bánnak ezekkel. Pedig a mélységük nem túlértékelt, és nem sablonos. Csak fogékonynak kell lenni rá. Meg kell érteni, érezni a mögötte rejlő igazságot. Azt, hogy nem kell pszichológushoz menned azért, ...

Nem mondok újdonságot azzal, hogy a világunk elkorcsult! Csak szembesülni nehéz naponta a mai  társadalommal. Aminek persze én is tagja vagyok, mégis úgy érzem, csak kívülállóként szemlélem. Az életet. A hétköznapokat. Mintha egy film nézője lennék. Millió történet, családi állapot tárul elém, én meg bambán bólogatok. Keresem az okot. Az elkorcsosulás első pillanatát. Miből indult ki és hová tart? Gyereket nevelek, akit rettenetesen féltek ettől. Mert tanácsot sem tudok neki adni. A mai helyzetekhez, a mai emberekhez. Mintha a mi világunk évezredekkel korábban lett volna. Csak távolodik minden egymástól, és ez a távolság folyamatosan nő. Emberek magányosan, meg nem értettségben, csöndben élnek. Nem jó semmi, de el nem mondanák! ...

Még mindig velem vagy! Álmaimban meglátogatsz, csak nem értem szavad. Szép! Akkor is szép, ha értelmezhetetlen az álom...mert velem vagy! Újra és újra abban a világban, mit csak én képzeltem. Ami éppen egy álomhoz illő. Néha menni kell, de néha jönni is. Néha feledni kell, de ugyanúgy emlékezni is! Tudom, hogy Te nem akarsz emlékezni, csupán feledni. Mert a józan ész, a jövő-múlt, az igaz-hamis mind összefügg. És ez a kézenfekvő. Az okos, a bátrabb döntés! Feledni! Sőt, tagadni, hogy bármi kimozdíthat a biztosból, a jól bevált hétköznapokból. Hiszen ostobaság lenne érzelmekkel szétdúlni mindezt!                                                                                                ...

A hülye férfi és az ostoba nő azonos kategóriába tartozik. Csak annyi a különbség, amennyit Te gondolsz róla. Vannak szituációk, amikben hülyeség a remény, és vannak kapcsolatok, amikben ostoba  valamelyik fél. Nyilván van ezekhez saját történeted. Nézzük meg közelebbről e kategóriákat. Van, hogy valamire nincs reális reményünk, mégis megpróbáljuk azt. Álmodozunk, vágyakozunk, és elképzeljük, hogy a reménytelen valósággá válhat. Nagyjából ezt nevezzük hülyének. Aztán pedig elhisszük, hogy valamire van reális esélyünk, ígérgetések halmazát fogadjuk be, míg el nem hisszük magunk is, hogy ez a valóság. Ezt nevezzük ostobaságnak. Csak azt az egyet nem szabad elfelednünk e kategóriák besorolásában, hogy mi az, amit magunkban ...

"Ha az ember búcsúzik, mindig egy kicsit meghal"- hangzott el egyszer egy általam nagyra becsült ember szájából. Aztán ahogy teltek az évek, felismertem ezt a kifejezést... túl sokszor. Vigasztaltam magam azzal, hogy itt van a közelben, és miért lenne olyan, mintha meghalt volna, hisz szerencsére él, és addig bármi megtörténhet. Ezen gondolatok is megállják a helyét. Mégis oly sokat búcsúztam. És minden elválás örökre szólt. Némelyiknek szívből örültem, némelyikbe belehaltam magam is. Ám én már nem félek ettől! Számomra  már minden Isten Veled, egy új kezdet, amiben valóban bármi megtörténhet. Más lesz, mindig elmarad belőlem is egy darab- legyen az jó vagy rossz-  de változást hordoz magával. És ez mindig jó! Fájhat, de ...

Néha csak úgy ír az ember. Valamiről, valamiért. Elrejti fiókba, titkosított fájlba, mert lelke mély zugait mégsem oszthatja meg bárkivel. Aztán váratlanul felbukkan egy lehetőség, ami által talán mégis meg lehet osztani bensőnket másokkal. Takács T. László erre adott lehetőséget nekünk, Nőknek, hogy végre megmondhassuk a magunkét a Férfiaknak!  Végzetes nyoma maradhasson vágyainknak, félelmeinknek, örömeinknek, fájdalmainknak. Kimondhassuk a nagy igazságokat, amiket amúgy is elmondunk, csak nem biztos, hogy meghalljátok. Az igazság azt mondják, fáj! De ez most nem fog fájni, az biztos. Szórakoztató, elgondolkodtató írások által talán ráismersz magadra, őrá, énrám, a benned rejlő, vagy a belőled hiányzó érzésekre.  Elhiszed? ...

A karácsony fényei mintha évről évre gyorsabban halványulnának! Mi ennek az oka? Én látom másképp? Én érzem halványabbnak? Persze! Hiszen ezek az én érzéseim! Szeretem ahogy csillog a fénye. Csöppnyi reménysugárral kecsegtet egy csöppnyi karácsonyfa, hogy az élet mégiscsak szép! Pedig sokszor nem így érzem! Minden kezdi egyre jobban értékeit veszíteni, mert a világ és az emberek nem úgy állnak hozzá, ahogyan azt régen tették szüleink, nagyszüleink. Hová vezet ez az út? Semmivé lesz minden, ami valaha ragyogó volt és szeretettel teli. Hol van a szeretet? Egy távoli csillagnak tűnik, melyet hiába próbálunk már el nem érjük! Pedig olyan egyszerű és csodálatos lehetne! Férfi-Nő, kik a körülmények miatt sose mondhatják ki. ...

Angyalok és csodák márpedig vannak! Bármelyik nap bármelyik pillanatában rád találhat, ha észreveszed! Csak hinned kell benne! Eddig nem hittem abban, ami nincs előttem, amire nincs bizonyíték! De rádöbbentem, hogy éppen előttem van...csak figyelnem kell... a lelkemmel, a pillanattal!

Nehéz búcsút inteni valakinek, aki része volt a hétköznapjaidnak, az éppen adódó hangulatodnak, aki igenis meglátta benned, aki vagy! Az előző bejegyzésem csupán  a képzelete volt annak, hogyan lehetne megvalósítani és értékessé tenni egy ilyen pillanatot! Az az igazság, hogy semmi közöm nem volt hozzá! Elraktam a helyzetet annak, hogy nem lehet minden úgy, ahogyan mi szeretnénk. Csalódást éreztem. Reméltem, hogy az illetővel való viszonyom ért annyit, ...

Azt vallom, az élet boldog pillanatok sorozatából tevődik össze, ami nem állandósul soha. De mi történik akkor, ha tudod, hogy egy bizonyos helyzetben ezek a boldog pillanatok nem lesznek többé? Akkor jön a búcsú, az elengedés, a változásba való beletörődés. Nehéz! Ez is egy út a sok közül amit végig kell járni.

-Nem akarom!- dacol a szív!

-Nincs más választásod!- dacol az agy!

És az agy győz...idővel. A szív pedig őriz! Minden emléket, melyet nem töröl el az idő soha!

-Hogyan kéne búcsúzni?-kérdi a szív.

-Nem kell búcsúzni, csak emelt fővel mosolyogva elköszönni! - válaszol az agy.

És az agy győz, mert nincsenek jó szavak, s ha lennének is...nem tudod kimondani őket!

S miközben szíved és agyad egymással ...

Nem szerettem a temetőt! Nem éreztem soha a mélységét annak a viràgnak, melynek illatát a már nem élő nem érzi. Nem tudja milyen nap van, ott vagyok-e, gondolok-e rá? A fájdalmat a szívemben nem érzi más rajtam kívül. Nem lehet elmondani virággal, gyertyával.
Ma is féltem. Szembenézni,átélni,átérezni.
Ma mégis szép volt! Az idő, a mécses lángja, a koszorú varázsa.

A velem szembe jövő néni őszinte öröme, aki egy újabb találkozás csodáját hordozva,- jó napot kíván!...

Van valami különleges bája az öregeknek!

Mintha mindent tudnának! Hiszen sokat éltek már. Egy néni, aki egyetlen mosolyával reményt, örömet, múltat és jövőt ígér! Akár egy angyal, üzen. Mindig csodáltam az igazán öregek szemében rejlő titkot! Ami ...