Nem vagyok író! Csak szeretem! Jót tesz a lelkemnek! Vannak érzések, amiket lehetetlen kimondani vagy akár megfogalmazni. Olyan gondolatok is vannak, amit nem lehet, nem szabad elmondani. Ekkor jön az írás. Melyben jól kifejtve, átgondolva, más szemszögből közelíthetem meg önmagam, egy adott érzelmi állapotot. Gondolom ezért használják pszichológusok is terápiaként. Igen, tud hatni! Amikor visszaolvasom, kívülállóként látom az érzést, a gondolatot, így könnyebb a megfelelő helyre tennem. Szóval írok, hogy jobban legyek. Írok, hogy szórakozzam. Írok, mert szeretek kérdezni, hogy akár magában a kérdésben megtaláljam a válaszokat. És ezáltal fejlődjek. Írok, mert a kimondott szavakat nem mindig hallják meg. Írok azért, hogy ne feledkezzem el arról, mit gondoltam és éreztem  tegnap, s ez mivé változik vagy állandósul holnap. És persze írok azért is, hogy eljusson hozzád, és adhasson neked valamit. Remélem, hogy így lesz!

Nő vagyok és Anya. Olyan, mint a többi. Olyan, mint Te vagy a feleséged, a barátod, vagy a barátnőd! Csak talán sűrűbben nézek a lelkem mélyére, hogy megküzdjek a marcangoló gondolataimmal és érzéseimmel. 

Remélem, ha erre tévedsz, jól érzed majd magad! 

Üdvözlettel:

                  Pierott

/a hol fekete, hol fehér bohóc/