Mi a karácsony varázsa? Persze tudom, mindenkinek más, attól függ mit kapott, vagy nem kapott gyermekkorában. Valakinek csupán egy illat elég hozzá, valakinek a dédi sütije, és még lehetne sorolni hosszan. Én a magam varázsát keresem. Néha úgy érzem, hogy gyerekkoromban megtaláltam, azután elvesztettem, néha pedig úgy, mintha csupán egy délibáb, egy illúzió lenne. Pedig tudom, hogy nem az! Legalább is hinni akarom, hogy nem az! Sajnos az idő múlásával egyre kevesebben ülünk az asztalnál. Egyre kevesebb helyre megyünk látogatóba, de valaminek akkor is kell lennie, ami megőrzi a varázslatot egy életen át. Te tudod, mi az? Igen, a szeretet nyilván az első gondolatod és válaszod erre a kérdésre. És akkor igazad is van. Én mégis másfajta varázst keresek. A szeretetet ugyanis nem lehet besűríteni egy napba, se háromba. A szeretetet nem lehet kierőszakolni, becsomagolni, díszbe öltöztetni. A szeretet az jelen van, és folyamatosan jelen kell legyen; egy mosolyban, egy aggódó szóban, egy ölelésben. Mi hát akkor az a varázs, ami túlmutat a karácsonyon, mégis abban a pár napban élhetjük meg?

Ülök a kanapémon és hosszan nézem a karácsonyfát, miközben ezeken tűnődök. Nézem a fényeit, melyek különböző színekben villannak fel. Nézem a gondosan ráaggasztott szép díszeket, a babáimat, miket úgy szeretek rajta.

Amelyektől ez a fa különbözik mindtől. Ez a fa, ami ha az erdőben lenne nem különbözne a többitől. De feldíszítve az én nappalimban azt adja nekem, amire vágyom. Szépséget, meghittséget, békét. Talán ezt keresem karácsonykor. Talán ez az a varázs, amitől különbek ezek a napok, mint bármelyik más. De az az egy biztos, ha meg tudom találni bármilyen apró dologban, már előrébb kerültem a válaszaimhoz. Jó lenne úgy élni, hogy minden napunkban megtalálhassuk a varázsainkat, bármilyen nehéz is! Akkor talán könnyebben elérnénk a céljainkat, talán könnyebben vennénk az akadályokat, és talán boldogabban élhetnénk! Legyen így, én ezt kívánom!