2024. feb 05.

A Bunkó(k)

írta: Pierott
A Bunkó(k)

A társadalom egyik nem újkeletű fajtájáról mesélnék nektek. Ő az úgynevezett Bunkó! Számát tekintve azt mondhatnám, jelentős! Előfordulási helye a BKK járatai, illetve a plázák. Esetleg alkalomadtán, csak úgy szembe jön veled az utcán. Azonnal felismered stílusáról, egyéniségéről, ami ma már nem is annyira tűnik ki a tömegből. Ez azt jelenti, van belőle bőven, szóval ne aggódj, tuti, hogy te is nap, mint nap több mintapéldányával is összefutsz. Korosztályát tekintve nem meghatározható, bármelyikben fellelhető. Az én kifejezett kedvenceim a „többseggűbunkó”, aki egyszerre két helyet is elfoglal a buszon, héven, metrón, villamoson. Különös módszere erre, hogy táskája kiemelt helyet érdemel, így maga mellé „ülteti”. Továbbá bármekkora is legyen a hátsó fertálya, egy széken nem fér el. Azért használják rá a Bunkó elnevezést, mert tette szándékos, amit embertársai figyelembevétele nélkül, önként és tiszteletlenül hajt végre. Amelyik típusnak a fertálya és táskája nem elegendő eme tetthez, az úgy próbálja megoldani a helyzetet, hogy féloldalra fordulva, keresztbe tett lábakkal immáron nem csak kettő, de egyenesen három helyet is képes elfoglalni. Ez leginkább a héven, vonaton fordul elő.  Hiszen, ki ülne úgy a közelébe, hogy se szembe, se mellé nem férne az ülőhelyhez, melyet nagyságos asszony/úr lábai már elfoglaltak? Amennyiben mégis megteszed, megvető pillantással jelzi státuszát, ami valljuk be… mi is? Ja! Hogy Bunkó! 47878088_6653db1c787905e16995465711851ea6_wm.jpg

Lehet, hogy normális neveltetésben részesülő embertársait nem kéne, hogy ez aggasszon! De lássuk be; igazán bosszantó! Teljesen mindegy, az ember fáradt, vagy nem, fiatal vagy idős, a hely a tömegközlekedéseken mindenkit megillet. Talán valakinek az a megnyugvás egy nehéz nap után. Esetleg egész munkaidejében állómunkát végez. Az is előfordulhat, hogy egy adott személy a második munkahelyéről jön haza, amit nem szenvedélyből csinál, hanem, hogy eltartsa a családját. És igen, az is megtörténhet, hogy a fiatalok is megfáradtak, elgyötörtek - az iskola, a különóra, a diákmunka-,  akármi miatt. Nem ismerhetjük, és nem is akarhatjuk ismerni mindenki életét. De ha kicsit figyelmesebbek lennénk egymással, ha nem a saját magunk kényelme lenne fontos annak érdekében, hogy a telefonunkat nyomkodjuk, esetleg lassan, de biztosan kihalathatnánk ezt az embertípust. És akkor esetleg egy szebb világban élhetnénk?!   

 

(kép forrása: Internet)

Szólj hozzá