Nézem az eseményeket, figyelek. Látok, hallok, bár nem beszélek. Csak forognak a gondolatok, amihez talán jogom sincs, hisz tapasztalatom sincs. Ám annak ellenére, hogy mit nem tudok, sokfélét érzek. Érzek erőt, energiát, összefogást, HITET! Nagybetűs hitet abban, hogy lehet ellenállni, lehet nem hagyni a dolgokat elveszni, meghazudtolni. A mai világunkra leginkább a mellébeszélés, és "mellénézés" a jellemző.  Egyszerűen megszoktuk. Megszoktuk, hogy ezt tesszük, hisz ezt teszik mások is. Miért pont én foglalkozzak azzal, amivel más nem? De most történik valami! "Néhány" fiatal kiáll az egyetemük védelmében, kiáll a saját tanulmányaiért, a JÖVŐJÉÉRT!

Megosztó téma ez, ami az SZFE körül zajlik, pedig csak egy kicsit mélyebben kellene belegondolni, mit jelent. Mindegy, melyik egyetemről van szó, melyik Intézményről, lehetne ez másik is. A nagy tanulsága a történetnek, a harc. Az a harc, amit Érted, Érte és Magamért vívok. A harc az, hogy hiszek valamiben és ezt a hitet nem adom el, -oda, semmiért, senkinek, semennyiért. Ezek a fiatalok nem bátrak, hanem vakmerők! Azért azok, mert mindenáron megvédik azt, amiben hisznek! Azt, amiért felkeltek minden reggel! Azt, amiről álmodtak és véghezvitték és büszkék rá, és azért mentek oda, mert ott és azoktól akarták megtanulni a szeretett szakmát, akik ott, akkor és a legjobb tudásuk szerint adják át a mesterséget. Vétek hagyni, hogy elmenjen, elküldjék, szétverjék, átalakítsák mindazt, amiért odamentek? Akkor vétkeznek! Te nem vagy vétkes, ha hagyod, hogy a főnököd megalázzon, lehordjon, átverjen, de a munkádat büszkén el,- és átadja másnak? Te lehet, hogy hagyod. Mert félsz. Mert a  megélhetésed, a családod múlik rajta, és Te nem teheted meg. Nekik is a megélhetésük, a jövőjük múlik ezen. És ők, kiállnak a jövőjükért. Szeretik tanáraikat, mestereiket. Ismertem hasonlót kicsiben. A diákok a tanáruk után mentek miután felmondott, mert csakis tőle akartak tanulni. CSAK TŐLE! Ennek az eseménynek köszönhetem azt az iskolát, ahol én tanultam a mesterséget. Én is utána mentem volna! És én is ott lennék bezárkózva a Vas utcába, ha SZFE-s diák lennék!

Ha SZFE-s diák lennék én is hinnék abban, hogy a hangunk nélkül esélyünk sincs megmenti tanulmányainkat, jövőnket!

Ha SZFE-s diák lennék én sem hagynám, hogy azt a vért amit izzadtam, hogy itt lehessek más törölje le rólam a maga kedve szerint, s ne lehessek itt úgy, ahogyan a szakma megkívánja! 

Ha SZFE-s diák lennék ezt az összefogást nagyon szeretném!

Ha SZFE-s diák lennék, nagyon...de nagyon büszke lennék!!!

Ha én SZFE-s diák lennék

kivirágozhatnék

A hitemet s a jövőm

semmi nem fékezné...

nem bánnám én azt sem

ha kifeszítenének

maradnék hűséggel

a színház szerelméhez.