Nem volt elég erős. Ám, nem volt elég gyenge sem. Választania kellett ilyen, avagy olyan élet között. Eltiporta önmagát, hogy valaki más lehessen. Azért, hogy szeressék. Azért, hogy ne nézzenek rá ferde szemmel, bambán, szánakozva. Hitt szeretetben, családban. Hitt abban, hogy az aki ő, egyszer megértik majd, s elfogadják. De inkább maradt mégis az, amit a társadalmi normák normálisnak vélnek. Volt férfival. Sőt, szerelemből is. Volt jóval idősebbel, amiért megvetették. Aztán talált valakit, aki őszinte szerelemmel egy életre vállalta fel őt. És gyermeküket! Lett anya. Barátnő. Tanú. Szülő. Feleség. Lett az, akivé lennie kellett... nőként! De ki kérdezte meg, hogy mit érez igazán? Ki törődött vele úgy, hogy meglássa, mire van szüksége? Honnan vehetné észre valaki, ha más!? Szólni, hogyan mert volna? Kérdezni meg főleg? Mennyi keserűségnek, bánatnak és önkínzásnak kell eltelnie, mire az a valaki, a tükörbe nézve, nem egy szörnyet lát, egy torzszülöttet, hanem önmagát, a saját képében! 

A társadalom nem sokat segít. A felvilágosítatlan szülők sem! Hát akkor ki? Saját maguk, egy elveszett világ bűvköre tud csak segíteni abban, hogy a hozzá hasonló, vele együtt érző emberek által egy kis megértést kaphasson. És kap! Mert nincs egyedül! Mert a boldogságot senki nem határozhatja meg a másik számára! A boldogság egyedi! Mindenkinek a sajátja! Ki képes hát, hogy szabályt írjon erre? Ki képes befolyásolni egy lélek világát, mely kirekesztett, meg nem értett!

Legyél Te Az! Próbáld vállalni Te Azt, mit vétek e hazában! Mondd ki Te Azt! Hangosan üvölts, hogy nem bírod tovább! Inkább meghalnál, mint megalázva létezz egy nyomorult világ nyomorult lelkében, mi nem lát a magáén túl! Mondd ki, és üvöltsd!!! ...

De sose add fel! Lesz még jobb, másabb! Amikor ember ember előtt, ember lehet! Mindentől függetlenül. Amikor majd nem számít pénz, hatalom, hovatartozás, nemi identitás. Amikor a MÁSOK nem lesznek betegek vagy különbek, csak eltérőek az átlagtól! És ez nem több, vagy kevesebb bárkinél! Embernek maradni mindenek felett! Ez az elsődleges cél.

Kívánjunk hát boldog életet minden EMBERNEK! És akkor, szívünkben nem dúl többé harc! Megszűnik a félelem. Meglátod, milyen könnyű is ez...

... milyen könnyű lehetne! 

Hisz nem neked nehéz egy életen át...

Neked nem lesz nehéz... 

Csak figyelj, és láss!

A szivárvány remény!

Amit nem vehetsz el senkitől sem! 

Mi lenne, ha merész lennél? Ha kezet nyújtanál?

Különben soha emberré nem válsz! 

(Képek forrása: internet)