Van a mi és van a te. Van a menj, és van a gyere. Van, hogy valami nem létezik amiben hittél, és van hogy létezik amiben nem hittél. Az élet csodák  halmaza. Ha annak látjuk. Mi magunk alkotjuk, alakítjuk magunkat. Ha folyamatosan másban keressük a hibát, és úgy véljük, mindaz ami nem sikerült a másik okozta,- akkor én ebben a történetben nem szerepelek. Nem veszek részt benne, csak külső szemlélő vagyok. Akkor én élek, vagy más él helyettem? 

Megfelelések sokasága áll előttünk. Ha ez ellenségünk, harcolnunk kell vele. Ám, ha baráti jobbot nyújtunk neki, és partnerként kezeljük, talán lehetőségeket látunk benne. Ami kezdetben nem hangzik jól és nem is érezzük sajátunknak. Az idő azonban mindig a segítségünk.

Lássuk meg csodáinkat, hogy hinni tudjunk benne!  Ne nagy dolgokra gondolj, világmegváltásra! Apró győzelmekre,mik befolyásolják későbbi személyed. Hiszen ezek visznek tovább. Ám, ha önmagadat nem veszed komolyan, nem lesznek győzelmeid! Ha lesznek is nem a te küzdelmedből! Kulloghatsz balgán valaki háta mögött, hívén, hogy egyszer elébe kerülsz. De nem! Ha nem szólalsz fel azért, aki vagy! Ha nem látod a hibákat, nem hatnak rád és nem törekszel ezen változtatni, akkor soha! Soha nem leszel ott, ahova vágysz! Akkor nem lesznek csodáid, nem is vennéd észre azokat! Mert kullogsz. Előtted valakivel, aki nem te vagy. Mögötted senkivel, akikről tudod, hogy ott kéne lenniük. 

Ki okolható mindezért?