A család... Egyszer volt, hol nem volt... Volt? Vagy nem volt? Avagy lett? ... Láttalak! Láttam az életed! A gyermekkorod, akárcsak az enyém. Csodás 80'-as évek! Körhinta...mókuskerék...karácsony... születésnap...nyaralás...kerti bogrács... Csodálatos volt. Éppen olyan, amiről álmodik…

Emlékeim... régi szilveszterek! Havas Karácsonyok, egy letűnt kor... Sose hittem, hogy valaha letűnt kornak fogom nevezni gyerek; és ifjú-éveim! De most már nagyon annak érzem. És rettentő öregnek is magam. Ha belemerülnék abba, miért is lett így, tán megőrülnék! Nem tudom áthelyezni magam a mai…

Jól vagyok! Ne aggódj értem! Bár az élet nehéz, szép lassan helyreteszem. ... Nem tudtam, hogy ennyire fáj minden kudarc, minden elvesztett pillanat. Minden, amit nem csináltam jól! Jó lett volna többet beszélni a lényegesről! Bár Te voltál az egyetlen aki igazán látta, ki vagyok. És ezzel együtt…

"Ha az ember búcsúzik, mindig egy kicsit meghal"- hangzott el egyszer egy általam nagyra becsült ember szájából. Aztán ahogy teltek az évek, felismertem ezt a kifejezést... túl sokszor. Vigasztaltam magam azzal, hogy itt van a közelben, és miért lenne olyan, mintha meghalt volna, hisz szerencsére…