Emlékeim... régi szilveszterek! Havas Karácsonyok, egy letűnt kor...

Sose hittem, hogy valaha letűnt kornak fogom nevezni gyerek; és ifjú-éveim! De most már nagyon annak érzem. És rettentő öregnek is magam. Ha belemerülnék abba, miért is lett így, tán megőrülnék! Nem tudom áthelyezni magam a mai "miért"-ekbe, a mai "hogyanvan"-okba, és nem is értem. Nem akarom tudni.

Csodálatos gyerekkorom volt. Kicsiny közösség, kicsiny része, több hasonló korombéli, hasonló érzésű fiatallal. Tudtuk, hogy bármit elérhetünk, miénk a világ, a jövő. 

Én azt hiszem más dimenzióban éltem. Más érdekelt, mást tartottam fontosnak. Egy-egy dal, egy hangulat, egy ismerősnek vélt, ám ismeretlen érzés különös pikantériája fondorlatosan kicsavart önmagamból.

Azóta sem tudom mi volt az ismerős az ismeretlenben? Miféle illúzió játszott velem, s ezekkel mit kéne kezdenem? Hová tegyem a varázslat nem létező eufóriáját?

Mivé tegyem az elvarázsolt, ám mégsem varázslatos jelen igazát?...

Beleszülettem egy világba, egy korba... fogalmam sem volt mi s miért?  

Azt hiszem én nem erre a korra vágytam...

Süket fülekre, néma szavakra találtam csupán. S hogy mi okból, ma már nem kérdezem. Mintha egy délibábot kergetnék csupán egész életemben, ami én vagyok magam. De ki vagyok én? Magam!

Szerettelek Titeket, Drága jó színész nagyjaink, akik betöltöttétek minden szilveszter esténket, hétvégi szórakozásainkat. Amelyben hittem, hogy a jövő számomra is ez lesz. Hittem, hogy a mai érték holnap is ugyanazt képviseli, s ami jó, tehetséges, nem merül feledésbe.

De a világ nem így működik. S az, hogy elmúlt, megváltozott, változtatják... számomra nem vigasz.

Megkérdőjelezem, hogy igaz volt-e mindaz, amiben hittem. Vagy csak a fantáziám   játszott velem? Azok az érzések miket érezni véltem, a valóságban nem is léteztek?

Minden pillanatban, ha erre gondolok, kérdezem ; - én rontottam el? Rosszul láttam az életet? Vagy a változások okozták csalódásaim? 

Hazugság, hogy nem kérdezem, nem érdekel ma már. Mindig érdekel!

Minden karácsonykor, ha benézek meleg és boldognak vélt ablakokon...

Minden nyáron, mikor emlékezem a jó kis balatoni kempingekre...

Minden elcseszett mosolyomkor, ami szeretettel teli...

Minden reményemben, mikor úgy érzem más lesz...

És mindig... amikor elhiszem, hogy IGAZ.

...

                                                                                                                                            (Forrás:Internet)