Valami hangot hallottam. Valaki szólt hozzám! Te voltál, vagy én magam? Mit is mondtál? Nem tudom, nem emlékszem... hisz álom volt csupán! Talán szerettél, vagy én szerettelek csak téged? Talán egy üzenet volt a csillagos égen! Kérlek, jöjj vissza álomkép! Adj magadból még! Nem kell az ébredés, a fájdalom! Az kell, hogy ölelj, és vigyázz rám nagyon! Aludni vágyom, hogy arcod újra lássam.  A valóság eltemet a homályban. Pedig temetni nem kell, se múltat, se jelent. Álmodni kell, hogy a holnap szebb legyen! Nem akarok félni, nem akarok fázni! Bőrödhöz símulva melegedni vágynék. A szavak elfogytak, hangom sincsen már. El akarlak feledni, de mi tart vissza? Ha te láncolsz le, hát engedj oda... hol nem visz el se vágy, se hatalom. Szabadulni vágyom, bár rabod vagyok, tudom. Rabbá tesznek az emlékek, rabbá tesz, aki te voltál, s bennem vagy tovább. Legyen az hódoló vagy barát.

Bár elmondhatnád melyik kell belőlem? Mi voltam neked? De elvesztél már, s a választ nem lelem.

Döntsd el, hogy magadhoz húzol, vagy eltolsz? Az életem kell-e, vagy a halálod?