Emlékké lettél!
Még mindig azt hiszed, van időd? Mind így vagyunk ezzel! Tudod, milyen az élet? ... Múlik! Egyszer megkérdezték tőlem, ha ez lenne életem utolsó napja, mit tennék? A válaszom sem akkor nem volt publikus, sem most. Mert a lényeg belül van. Nagyon mélyen. Bátorság kell ahhoz, hogy felvállald az első őszinte gondolatod, ami megérint, és csak Te dönthetsz, mit kezdesz vele.
Van sok közhely, amit annak vélünk, és átsiklunk felette, és unjuk, és kigúnyoljuk... és "Coelho" ...Mennyire fájna, ha csak egyszer megéreznénk? Ha bele mernénk merülni és szembenézni a saját hibáinkkal? Mindabba, amit elfelejtettünk... amire nem szántunk időt... amit nem éreztünk túl fontosnak, s amitől féltünk. Ha valaha is szembe mernénk nézni a saját életünkkel! Tudod, mikor? Ha valóban megtudod, ez az utolsó napod!...
Én utálok félni! Egyszer és mindenkorra megfogadom, hogy soha többé, semmitől nem fogok félni! ..
Hallgatni fogok! Rólad is... emlékekről! Csak őrzöm szép csendben magamban... Elképzelem, hogy nyomot hagytunk egymásban, mint, a "nemidegenek".
Mintha minden csak úgy történne... nélkülünk... vagy épp értünk! És nem bánjuk, ha nincsenek válaszok...
Érzelmek visznek-hoznak, kérdések gyötörnek, csak a kétségek maradnak. Gyermeki játszmák, amiből sosem növünk fel.
Az emlék mégis szép! Örökké megmarad a maga varázsában... bármivé is válik azóta!
Minden élet, egy emlék. És minden emlék egy élet! Ez így szép, s talán így igaz! Bármily fájdalmas, keserű, konok....hidd el, ez minden! Használd jól fel! Ezt az egyet, amid van! Merj szólni, de tudd, mikor kell hallgatni! Merj szeretni, mert boldog, csak így lehetsz! S, ha azt hiszed van időd... tévedsz!
A MOST az időd! Csupán egy pillanat! Ha elszalasztod, talán késő lesz... a holnap már nem biztos, hogy azt hozza, amit remélsz! És bár soha nem lesz olyan a valóság, mint az álmod...
Te csak küzdj érte, és higyj benne!
Menni kéne, szaladni... ölelni, szeretni!!!
Kimondani kéne! ... Üvölteni! ... Sírni!
Érzésnek kéne lenni, hogy emlékké válhassunk!...
Hisz te is egy Élet Vagy!