2020. júl 08.

Egyszer volt... A család

írta: Pierott

A család...

Egyszer volt, hol nem volt...

Volt? Vagy nem volt? Avagy lett? ...

Láttalak! Láttam az életed! A gyermekkorod, akárcsak az enyém. Csodás 80'-as évek! Körhinta...mókuskerék...karácsony... születésnap...nyaralás...kerti bogrács...

Csodálatos volt. Éppen olyan, amiről álmodik mindenki, s amiben hisz mindenki. Valós boldogság, nem csak elképzelt... Akár az álmainkban, akár az emlékezetünkben.

Anya, apa, tesó! Tökéletes!

S ami mögötte van? Mennyi és milyen élet?

Mennyi elgondolás, vágyakozás és remény?

Van, akiknek természetesen jön. Van, akiknek sikerül. És van, akik megteremtik! Mégis úgy hinném, a család egysége nem ezen történéseken múlik. Hanem azon csupán, amit adni tudunk.

Szeretni!

Néha besikerül a gyerek. Néha tervezve jön. Néha végül küzdeni kell a "más" gyerekéért! De meg lesz... A családkép! A hiányzó láncszem, az idea. Fellélegezhetnek a rokonok...Végre! Gyermek, unoka a családban! Eljött a nagy boldogság!

Lehet vajon teremteni "ezt a nagy boldogságot?" Vagy szembe kéne néznünk azzal, ami a mi életünk része nem lehet, mert valaki, vagy valami így rendelte? Ha magamhoz veszek egy "idegen" gyermeket, megóvom méltóságom? Szembeszegülök a természet törvényével, mert ÉN ezt akarom? Mert az ÉN boldogságomhoz már csak ez kell?

Önző vagyok?! Álomképet kergetek, vagy megfelelési kényszer hajt, vagy minden áron anya, apa akarok lenni, s ez hova vezet? Valós vagy vélt boldogsághoz? Mégis hiszem, hogy jót cselekszem. Az én vágyaimat megoldom egy arra nem képes, ezért gyermekét "eldobni" kényszerült ember nyomorúságával, miközben tudom, hogy ez a legjobb mindnek. A szülő nőnek, a gyermeknek és nekem! Szívemből mondom; nagyon jó, hogy van ilyen perspektíva a szülni nem tudó, de gyermeket akaró családok számára. Mert ez megoldja mindenki gondját! Ám valóban a magam vágya hajt? Létemet ez határozza meg? Vagy csupán a társadalomnak kívánok megfelelni? Netán más vágyát megvalósítani? Bízom benne, hogy ezen kérdésekre a válasza mindenkinek megvan, aki "mesterségesen" hoz létre családot. Mert a legfontosabb akkor is az, hogy ne csak akarjak, tudjak szeretni! S nem csak ideig-óráig, hanem örökre! Én köszönöm, hogy családban nőhettem fel! Köszönöm a gyermekkoromat! Azokat a csodás 80'-as éveket... Köszönöm a körhintát...a mókuskereket...a karácsonyokat... a születésnapokat...a nyaralásokat...a kerti bográcsokat... S bár nem tudom, hogy csak addig szerettek-e, míg gyereket akartak, s míg az voltam...