Jöttél valahonnan, de vajon ki-mi felé tartasz? Szerelmet ígérsz, szeretetet adsz?

Ámor nyilát használod? Kölcsön veszed, vagy végleg elloptad?

Tudod, én nem hiszek benned! Vannak, és lesznek szerelmek nélküled is!

Ahogyan voltak azelőtt, mielőtt befurakodtál országunkba,

S egyre jobban elterjedő szokásainkba.

Félre ne érts, nem a szerelemben nem hiszek! Sőt!

Anélkül az élet elég sivár, szomorú lenne!

Nagyon jó, hogy vagy nekünk, és megtestesíted eme lángoló nyilat a szívekben.

De csak annyit kérdezek, miért?

Jól jön a virágárusoknak a sok rózsaeladás

(már, ha lovagunk tudja, hogy milyen virág dukál),

És rengeteg bizniszt lehet ma már rád szervezni.

Tele lesznek a vendéglátóegységek.

Hol romantikusnak tűnő vacsorázó szerelmesekkel,

hol antivalentinnapot-tartó belevaló csajokkal és srácokkal.

Eladnak millió terméket; Wellnesst, csokoládét, plüssmackót, csak vegyétek!

De mondd, neked mi az igazi terved?

Ugye, valóban nem azt akartad, hogy neveddel csupa hamis Úr és Hölgy szerelmet színlelve visszaéljen?

Ugye, azt akartad, hogy az emberek valóban szeressenek!

Nos! Én is ezt szeretném kívánni, minden halandónak, és esendőnek!

Merjenek szeretni, az év ne csak ezen napján!

És, ha rózsákkal rohangászó férfiakat látnak,

ne szomorkodjanak el azon, ha éppen őket ma senki nem várja!

Azon legyenek, hogy az Igazra leljenek, kiknek ez a nap mit sem ér…

Mert ahogy szeretnek, az jóval több, és tovább tart, mint amit, Bálint s Valentin ígér!

Hidd, hogy ennél nagyobb, nemesebb érzelmekre termettél…

Mi egy életen megmarad…

Hiszen Te több Vagy, mint egyetlen nap a naptárban,

És tartsd többre is magad!