Apu!
Jól vagyok! Ne aggódj értem! Bár az élet nehéz, szép lassan helyreteszem.
... Nem tudtam, hogy ennyire fáj minden kudarc, minden elvesztett pillanat. Minden, amit nem csináltam jól! Jó lett volna többet beszélni a lényegesről! Bár Te voltál az egyetlen aki igazán látta, ki vagyok. És ezzel együtt szeretett! Te voltál aki mindent megtett értem! Sohasem tudom meghálálni! A "köszönöm" ehhez túl kevés!
....
Sajnálom, ha néha rossz voltam! Sajnálom, ha sokszor nem a helyénvalót cselekedtem! Sajnálom, ha néha csalódást okoztam.
... Nem megyek hozzád, mert nem bírja el a szívem. Tudod, hogy sosem szerettem temetőbe járni. Persze, hogy tudod, én pedig tudom, hogy megérted! Sosem lesz elég erőm megbirkózni a hiányoddal, ezért leginkább elkerülök mindent, ami rád emlékeztet. Ám ez nem azt jelenti, hogy sosem gondolok rád! Te olyan vagy bennem, mint amilyen senki más nem lesz! A szavaid és a lényed magamban viszem tovább! Sosem múlsz el abból, aki valaha is ismert Téged!
...
Próbálunk élni nélküled! Próbálunk ünnepeket, nyarakat, teleket! Próbáljuk folytatni vidáman, bátran! Próbálunk könnyek nélkül beszélni rólad!
Talán egyszer majd ...
... sikerül!
Kép: pinterest