Ha egy új világba vágyódsz, magadért tedd meg azt!

Ha maradni vágysz, szíveddel érd el azt!

Ha egy gondolat gyötör, eszeddel gyűrd le azt

S ha még vannak álmaid...reménnyel s hittel áldd meg azt!

Nem könnyű elhinni, hogy van még másik út! Hogy nem kell belemerülni és benne maradni abban, ami nem tesz boldoggá. Tudod, mi a fontos? Hogy Te mennyire látod az értékeid? Tudd, hogy a magadba vetett hited mindennél fontosabb, és bármit legyőz! Ja, hogy ezek túlértékelt szavak? Túl sokat olvasott, vetített sablonok? Igen. Mert így bánnak ezekkel. Pedig a mélységük nem túlértékelt, és nem sablonos. Csak fogékonynak kell lenni rá. Meg kell érteni, érezni a mögötte rejlő igazságot. Azt, hogy nem kell pszichológushoz menned azért, mert valamit nehezebben dolgozol fel. Azt, hogy nem vagy senki és értéktelen csak azért, mert egyvalakinek már nem kellesz. Nagy a világ, s mi kicsik vagyunk benne. De nézz körül! Elhiszed, amit látsz? A festett képet, amit  a média, a közösségi oldal közvetít? Ne hidd! Törődj magaddal! Abban higgy, amiben Te akarsz! Ami számodra fontos, értékes! 

Én egy letűnt világ emlékeit keresem. Láttam, hittem arcokat, érzéseket! Tartom magam bolondnak, ábrándokban élő, naív kislánynak. És igen, még mindig csak keresem...azt, ami már kevesekben van. De egyszer rátaláltam!  Megértettem, megismertem amire vágyom, bár sosem lehet az életem része. Kegyetlen játék a sors! Valaki felbukkan, elhiteti veled, hogy Ő minden, amit kerestél...majd elveszik. Nincs többé. S Te csak kérdezed, miért? Hogyan történhetett ez meg veled? Mit akart, miért jött és ment, mit vitt és mit hagyott? Válaszok azonban nincsenek.

Egyszer egy bolti vásárlás kapcsán egy nővel szóba elegyedtem, csak úgy, véletlenül. Szerinte nem volt véletlen. Szerinte vannak angyalok, akik megmutatnak nekünk valamit, közölnek, s Te vagy megérted, vagy majd csak később, hogy mi is volt az. Számomra Ő tényleg egy angyal volt! Valóban nem véletlen, s nem ok nélkül mondta váratlanul egy idegen mindezt. Szerettem volna érteni! Nem a szavait és az igazságait, mert azt értettem, hanem a miérteket. Elkeseredésemben csak annyit kérdeztem tőle, - Mi van, ha soha nem értem meg az üzenetet? - azt felelte

- Meg fogom érteni, csak lehet, hogy sokára...később. 

Azóta is ezen gondolkodom. Voltak angyalaim, több is azonos időben. Tanítottak valamit, amit nem feledek, bennem él örökre. De Az az  Angyal, amelyik édes lelkével, gyengéden dúdolt nekem...miért nem lehet velem? Az az Angyal miért nem mondta el a teljes igazat, miért kellett úgy éreznem, hogy Ő az, akit mindig is kerestem, anélkül, hogy tudtam volna? ... miért tűnt el halkan, engem kutatva, de feledve...váratlanul. Miért hagyott felejthetetlen örömöket, s ezáltal végtelen fájdalmat bennem? 

És miért nem hagy megszabadulni magától... álmodozva, rá várva...egyszer s mindenkorra...reménytelenül!

Erre vajon mikor értem meg a választ?

                                                                                                                                              (Kép: goggle)