Házasságok voltak, vannak és mindig is lesznek. Ám, hogy meddig tart a "holtomiglan" az előre nem megjósolható. A ma embere sajnos nagyon könnyelműen teszi meg eme fogadalmat, mondván, ha sikerül, ha  nem ... "majd elválik"! Szó szerint. És az esetek többségében ez így is alakul. Vajon mi vezet ahhoz, hogy komolytalanul tegyél fogadalmakat, és azokat valóban komolytalanul használva később eldobd? Miért nincs ma már a szavaknak ereje? Ha én megígérek valamit, azt a lehető legnagyobb mértékben be is tartom. Ha így neveltek, ha nem, elveim vannak. Mindenkinek vannak elvei? Vagy csak hebegünk-habogunk, dobálózunk hazugságokkal, mert a másikról tudjuk, hogy ezt akarja hallani, neki ez az igaza. Hová lett a becsületünk? Hisz amikor ezt játsszuk, bizony becstelenül átverjük őt is és magunkat. Ki vagy mi kényszerít rá, hogy azt mondd, ami neki jó, ezzel megtagadva önmagad? Eleve halott egy ilyen kapcsolat. Kár, hogy az emberek mindig késve ismerik fel, mi nem volt igaz, mi történt csak értük, s ezzel milyen károkat okoztak egymásnak. Sok a válós sztori. A megcsalós. A nem vagy már elég nekem. A nincs időnk egymásra.  És az igazság valóban ez. Ha nem vagy már elég nekem, az kinek a hibája? Azé, aki ezt nem ismerte fel időben, vagy azé, aki nem valódi érzelmekkel ment ebbe a kapcsolatba? Nem minden a szerelemről szól. És nem csak nők kötnek érdekből házasságot, hanem a férfiak is. Az elesettek! A nincstelenek! A nélkülözők! Az egy szülős gyerekek! Mert valahogy mégiscsak ki kell evickélni a nyomorból, a nyomorúságból, a reménytelenségből. Elvenni egy nőt, aki mögött van anyagi, egzisztenciális, morális háttér.

És zsupsz ... máris megoldódik minden problémám! Megtaláltam a dzsinn-t a csodalámpában, aki csak arra vár, hogy minden kívánságomat teljesítse. Lám, a boldogság így vehető ... ingyen. Csupán légy annyira elbűvölő, hogy a nő teljesen odalegyen érted. Vakon bízzon benned, és imádkozz, hogy sose nyíljon ki a szeme! De könyörgöm ehhez legalább néha simogasd azt a lámpát, hogy kijöjjön a dzsinn, különben cseszheted a kívánságaidat!  Ja, hogy már nincs rá időd? Keménnyé vált s te valami puhábbat simogatnál? Szíved rajta! De vigyázz! Mert ha valaki jobban simogatja, átszáll hozzá. Új gazdát keres, új otthont. Mielőtt mindez megtörténne, gondolt át, mit is jelentett valójában neked az a csodalámpa?  Egy csodás lámpát, vagy egy dzsinnt rejtő csodalámpát?

Tudod-e szeretni a kívánságaid nélkül is, tudván ez a kincs mit rejt, vagy már értéktelenné vált számodra? Túl kemény, túl sok, túl kevés! 

Mondd ki most az igazat, vagy csináld végig a játszmát. Maradj egy mesében, ami sosem lesz valóság. De tudd, hogy onnantól dzsinned nem lesz többé. Nem jön elő sem simogatásra, sem szép szóra, se füttyre. A lámpa azonban még lehet a tiéd, ha akarod. Ha kell így is ...Csodával vagy anélkül ... 

"holtomiglan-holtodiglan"!

                                                                                                                                                (Forrás: Internet)