Nem vagyok az a hitevesztett típus, aki-már említve előző bejegyzéseimben- feladná végleg a harcot! Én sosem adom fel! Van, hogy valami teljesen reménytelennek tűnik. Ám, ha tartozik hozzá mégis némi remény, akkor érdemes neki lehetőséget adni. Megértem azokat, akik okulva csalódásaikban, többé nem hisznek!

Ma én is így érzem magam. De tudom, hogy ez az állapot el fog múlni. És később másképp látom majd a dolgokat. Van, hogy a harag, a düh, a sértettség nem a valós fényben világítja meg a helyzeteket. Meg kell várni, míg elszáll a köd. Én mégis mindezek ellenére úgy vélem, a legjobb, ha önmagunkba nézünk. Ott kell helyretenni legelőször az érzelmeket.

A tagadás a legmérgezőbb! Felesleges, és hazug! Miért hazudok önmagamnak? Amíg ezt teszem, hogyan várhatnék őszinteséget mástól? Nincsen hibátlan ember, sőt hibátlan nézőpont sem. A kérdés az, hogy mennyire vagyok empatikus befogadni az ellentétes nézetet? Hátha nem nekem van igazam? Hátha más megközelítésben másképp láthatok valamit. Akár egy apróságot is.Én így álltam a kapcsolataimhoz.

Soha, senki véleményére nem mondtam, hogy butaság, vagy hogy nem lehet igaza. De őszintén hittem, hogy el lehet fogadni az én igazamat is!

Most abban a helyzetben vagyok, amikor úgy érzem, hogy NEM! És ez elgondolkodtatásra késztetett a kapcsolataim minősége terén. Persze magamban keresve elsődlegesen a hibát. Van! Nem kevés! Ahogy a másikban is.

Én úgy vélem a szeretet az, hogy a hibákért nem bűntetem a másikat, hanem megbeszélem vele. Nem elsunnyogom, a fejéhez vágom, és kidobom a kukába...

...mert az igazi szeretetben nincs hiba!

A szeretet nem vonul vissza, nem vár el semmit... az elfogad és megbocsát! Az én szeretetem ilyen! Ezek szerint belőlem indul ki a hiba! Mert én így szeretek, mások pedig vagy másképp, vagy sehogyan sem!

Ha egy barátság rászorultságként működik, sértődik vagy elvár... akkor az nem őszinte! Ott nincs szeretet, csak felszínes játszmák! Nekem ez nem kell! Sajnálom!

Azt azonban sosem fogom sajnálni, amit képes vagyok beletenni kapcsolataimba. A küzdést, a hitet, a megbocsátást, a megértést, az odafigyelést, a törődést!

Mert így működik a szív, ha SZERET!

Képek forrása: google