Az a bizonyos boldog új év! Remények, álmok! Szárnyalással összekevert hit. Messzi szívek, messzi tájak. Messzire sodort vágyak! Vajon melyik új évben érhetjük el őket?

Mi lesz, ha nem hiszek már? Ha szívemből elfogy a remény? Ha nem gondolnak rám, s már én sem gondolok rájuk? Kiürülök?! Leszek-e még az, aki vagyok, s még inkább, aki voltam? Lesz-e még szívdobbanás, izgalom, álmodás? Leszek-e még??? Vagy csak testem él makacsul, ridegen. Arcomon néha megrándul egy vonás... talán mosoly, vagy valami más. Lesz-e szó, mit mondani vétek, nehéz, lehetetlen...  mik sejtetnek érzést, de kevesek. Vagy olykor túl sokak! Mi lesz, ha nem marad bennem semmi, csak elmúlt csodák...  elfeledett ábrándok...  kihúnyt tüzek? Az idő pereg! ... Hát legyen még jövő, ne csak múlt! Legyen még hit, ne csak csalódás! Legyenek szavak... szépek és igazak! Legyen gondolat, melyhez köze van másnak, de igen... őrzöm azokat is, amik már elmondattak. Legyenek álmok, lehetetlenek, s legyenek csöndek, mik beszélnek helyettem! Legyen, mert amíg még vagyok, kell a holnap, a hold és a csillagok! Kellek magamnak, ahogy illenél te hozzám - s te kellesz másnak, ahogyan nekem sosem voltál - . 

Leszek...szívdobbanás! Rezdülés az arcon! Szivárvány! Kék ég! Hajnal! Leszek minek látsz, s mit látni vélsz...

Bármi leszek, lehetek még!...                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                           (Kép forrása: Internet)