A legjobb alkalmak a dohányzó helyen adódnak arra, hogy a nők, csajok, lányok leginkább kibeszéljék a bennük szunnyadó, mélyen rejlő gondolataikat. Nem egyformák vagyunk természetesen ebből a szempontból sem. Mindenkinek más a fontos, az élete, a tapasztalatai, a neveltetése. Hiszen ezek mind befolyásolják azt, kik vagyunk. Sokfélék! És leginkább mások! Egy a közös bennünk csupán, hogy ha valami fontos a számunkra, rendkívül sok időt töltünk el ennek az átgondolásával. Ez az úgynevezett "agyalás!" Amit a pasik rettentő nehezen viselnek, sőt elmondhatom bátran: Mi magunk is!De mit tehetnénk ellene? Hogyan gyűrjük le? A férfiak hogy csinálják? Direkt elterelik a figyelmüket valami tevékenységgel! Sportot néznek, olvasnak, dolgoznak. Elmennek a haverokkal piázni, hogy tompuljon az agyuk, ezáltal el is feledjék ami a fejükben van, s ami a szívüket nyomja. Ezzel szemben, mi? Ha tv-t nézünk, csak rontjuk a helyzetet, ha házimunkát végzünk...az  a lehető legrosszabb megoldás. Jó esetben van egy csodálatos barátunk, akinek kikérhetjük a véleményét, ahonnan megoldást, más nézőpontot várunk. Ám továbbra is az adott téma, kérdés merül fel. Vagyis csak olaj a tűzre az agyalásnak. Talán az lenne a legkézenfekvőbb megoldás, ha az adott személynek tennénk fel kérdéseinket, és az arra kapott válasz alapján értékelnénk! De miért olyan nehéz ez? Miért nem adnak a férfiak egyértelmű válaszokat nekünk? Akkor nem kellene jelekből érteni (ami  lássuk be lehetetlen), és nem kéne megpróbálni megfejteni ezeket a jeleket! Nehogy azt higgyétek férfitársaink, hogy nekünk ez a lételemünk, ez hajt, és még élvezzük is? Mert csöppet sem! Arra vágyunk, hogy minden egyszerű, egyértelmű legyen. Mert valahol már alapból bajos, ha valamit nem értünk, ha nincsenek jó kérdések, és főként válaszok rá. De lássuk be, hogy a lehetőségek sora végtelen. Valamit tehettek ez okból, is, és az okból is! Mi, számtalan oldalról meg tudunk közelíteni egy kérdést, ami a ti fejetekben talán meg sem fordul. Ezzel kezdődik az agyalás, és ezért nem is ér véget. Míg ti, talán meg is válaszoljátok a magatok kérdéseit, ahelyett, hogy biztosan tudnátok  választ.

Mindezekből talán az egyetlen konzekvencia, a jó kommunikáció! És a türelem! Ha valamiben nem vagyok biztos, várjam meg, míg megtudom a válaszaimat! Feltéve, ha lesznek! Persze, ez nehéz! Én igazán tudom! Nem vagyok az a türelmes típus. Mégis van az a helyzet, amikor időt kell hagyni az események kibontakozására.

Mindenesetre előbb vagy utóbb, mindenre meglesz a válasz! Feltéve, ha biztosan tudni akarjuk! Feltéve, ha nem mi válaszoljuk meg azokat! A titok nyitja, a kérdés! Tanuljunk meg kérdezni!

Tanuljunk meg beszélni egymással!

Talán megéri!!!