Te szabályok szerint élsz, igaz? 

Mindennek megvan a helye, ideje, módja. Nem lehet eltérni tőle, mert már a gyerekeiteket is így nevelitek. Megszokták. Mégis mi lenne, ha egy nap hazamennél, és azt mondaná a kedvesed:

- Tudod, elegem van. Csináljuk másképp, normálisan. Unom a diétás kaját, az egész napos kalóriaszámlálást, az újságok által előírt mit tehetek az egészségemért-et?

s te ezt felelnéd:

- Már régóta gondolok erre, de nem mertem mondani miattad.- És másnap megkérdeznéd tőle:

- Mit kívánsz szívem, mihez van kedved? Jó, akkor az lesz. - Aztán jönnének a gyerekek és ők is elmondanák mit kívánnak. Megkapják, és ettől kinyílik előttük a világ. Hirtelen megérzik a döntés szabadságát ami óriási súlyt vesz le a vállukról. És ti a Mindenthajszolók, elfelejtitek milyen apróság néha, ami boldogságot tud okozni. Mert ma a világ arról szól, hogy kinek van szebb, jobb, nagyobb, drágább. A férfiak kihalnak 50 felett mert egész életükben azért hajtottak, hogy : - Nekünk is lesz olyan porschénk, mint a szomszédnak, sőt nagyobb! Miközben elfelejtitek, hogy az autó célja akkor is ugyanaz marad. Elvigyen A pontból B pontba. És nincs is mindig jelentősége, hogy közben mi történik. Az igazi érték az A és B pontban rejlik. De nem tudjátok, mert a szó jelentését sem értitek ÉRTÉK. Ami nem pénzben mérhető. Hanem pillanatokban, érzésekben. Csináljátok csak, én inkább a mélyére megyek önmagamnak, és a gondolatoknak amik azzá tesznek aki vagyok. Többnek érzem magam egy élőlénynél, aki megy a sorba a barmok között. Én ÉLEK, és ÉLNI AKAROK, akkor is, ha sokszor NEM! Ebben a világban NEM! De hogy hol a lelkem legmélye, azt magam is csak akkor tudom, mikor itt ülök, és írom ezeket. Mert ilyenkor kijön. Így el tudom mondani, még ha soha senki nem is olvassa. Már rengeteg írásomat dobtam a kukába, de néha találok még 1-2-őt, és meglepődöm rajtuk. Mert kimondtam 10-11 évesen olyan igazságokat, amikre képtelenek vagytok ti. Gyávák. Ha véletlenül le kéne ülni az asszonnyal beszélgetni arról, hogy mi jó, mi nem jó nektek, inkább csöndbe maradtok. Eldobjátok a rosszat és máshol keresitek a jót. Azt is észrevettem, hogy a mai párkapcsolatokból nagyon kiveszett a kommunikáció. A társunkkal úgy kell tudni beszélgetni, mint önmagunkkal, vagy a legjobb barátunkkal. Ne kelljen magunkat megmagyarázni, csak kimondani amit érzünk. Nem nagy dolog ez. De ha eltelnek hosszú évek enélkül, és jön egy nagyobb dráma amit már nem lehet megúszni beszéd nélkül, akkor vereséges lesz a megoldás. Valószínűleg marad minden a régiben, mert lusták vagytok, kényelmesek. Ha szar is, ezt már felépítettem, jó lesz így. Lehet ebben gondolkodni, kérdés, hogy érdemes-e? De hát mindenki a maga sorsáért vállalja a felelősséget. Ám senki ne higgye, hogy azért mert éppen valamit sikerült elérnie felülkerekedhet másokon, és értékesebb emberré vált. Nem, nem a nagyobb lakás, autó, tv adja az ember értékét. Csak nehogy késő legyen mire erre rájöttök. Sírtok majd, mert nem lesz senkitek. Aki valóban szeret titeket! De miért is szeretne? Ha ti magatoknak nincs más, mint a tárgyi értékek. A tárgyakat nem szeretjük, azokat használjuk. És mivel így éltek, ezt is kapjátok vissza.                              2016.07.21.