Miért nem mész el, ha már elég? Miért nem mondod ki ; Másra vágysz, más kell! Nem ez az élet, nem ezek a hétköznapok!  Ha ehhez gyáva vagy, ne mást hibáztass érte! Ne vond felelősségre azt, aki csak teszi a dolgát, belefárad a hétköznapokba, s Te meg sem kérded, hogy van? Önzőség!- mondják erre- Igen, az! De akkor légy teljesen önző, vállalva ennek minden következményét! Ne hidd, hogy A Nő még mindig csak szolgád, aki megold és megcsinál mindent, miközben Te csak a magadét hajtod, -egyik nap így, a másik nap úgy,- a lényeg, hogy számodra megfelelő legyen. Nos! Nem érsz annyit! Nem vagy a világ közepe, azért, mert dolgozol, és nem vagy Isten azért, mert anyagilag hozzájárulsz!

Ne hidd, hogy Neked jár minden a munkádért! A pihenés, a kiszolgálás, a vacsora! Képzeld el, hogy az a személy-akár szereted, akár nem- aki melletted él, ugyanúgy dolgozik, és a nap végén hazamenve még este beáll a konyhába, és be is viszi tányéron neked az ételt, még meghallgatja milyen napod volt, mi a bajod a kollégáddal, a főnököddel, mi tölt el szomorúsággal, mi örömmel. Miközben,- mire ő megszólalhatna, már jobban érdekelnek a hírek, a fecebook megosztások, a viccek. Pedig ő csak egy mondatot szeretne veled közölni, ami már nem üti meg a te ingerküszöbödet. De főzi a vacsorát, rendet rak utánad, mossa a szennyesed. 

Amiközben Te csak folyamatosan kritizálsz és követelsz, és elvársz! 

És a végén persze nem érted, miért vagy hibás, miért nem értitek egymást?

Kifogások sorozatát gyártod, hogy megmagyarázd magad, miközben még egyszer sem kérdezted meg magadtól, 

- Mit akarsz? Mi tenne boldoggá?-

Addig hiába akarod a változást, a jobbat, egy másikat, aki megbecsül... amíg magadat nem becsülöd eléggé. 

Ez is közhelyes, de sajna mégsem az. Lehetsz gyáva ehhez, bár a hétköznapokban nagyképű "mácsó"- sajnos az igazság az, hogy igazam van. Nem mersz magaddal szembenézni, ezért inkább hibáztatsz mindenki mást azért, mert nem az lettél, aki szerettél volna. 

Tudom nehéz szembesülni önmagunkkal,  még nehezebb szembesülni azzal a valósággal, ami Mi magunk Vagyunk! Ez nagyon tud fájni! De önmagunk fejlődéséhez szükséges! Nem fog kárpótolni egy kedves szó, egy ismeretlen bókja, aki nem élte át múltunk, jelenünk. 

Egyszerű a recept- Higgyünk magunkban, és akkor mások is hinni fognak bennünk. Ám elsősorban akkor is a tükörképünkkel kell jóba lenni. Azután kezdődhet minden szembe,- és ellen érzés, valamint önmagunk reális képpé alakítása.

Vállald fel, és képzeld magad bárminek!

Csak sose add fel!