Álmaink és vágyaink mindig tükrözik számunkra a hiányzó érzelmeinket. Megtudhatjuk belőlük, mi az amire nem fordítottunk elég figyelmet. Elhanyagoltuk, ezáltal el is veszítettük azokat. De ezek belőlünk indulnak ki, és tisztába kell lennünk velük ahhoz, hogy tudjuk, nem a MÁS a hibás a hiányokért, hanem mi magunk! Lehet, hogy megrekedtünk egy ponton. Sokáig hajszoltuk a semmit, és csak az időnk fogyott általa. Lehet, hogy "elvoltunk" nélküle, és mikor egy szokatlan inger emlékeztet rá, kicsit elszalad velünk a ló! Azt hisszük legyőzzük a legyőzhetetlent, hogy miénk a világ, melynek urai vagyunk...és "ide nekem az oroszlánt is"! Csak félő, hogy mindez igaz, igazi-e? Vagy csak játszott velünk egy délibáb, s mi annak akartuk látni, amire vágyunk! Nehéz dolog ez! Remélni, álmodni és elhinni, hogy mindez valóra válhat. Nehéz a földön maradni racionálisan, amikor éppen csábít a rózsaszín köd. Ám az sem jobb, ha végleg lemondunk erről a ködről. Jó égni az újban, a szenvedélyben gazdag lázban, hogy végre oda juthatunk, ahová mindig is akartunk. Jó égni abban a hitben, hogy valaki csak ránk várt, és az "együtt és örökké" miértünk van! Csak néha fel kell emelni azt szemüveget néhány pillanatra. Nehogy minden csak a képzeletünk őrült játéka legyen. Persze ez sem könnyű. Azt hisszük, hogy az érzéseink elegek mindenhez, mindenkor. Ám ez ritkán van így. Minél idősebbek vagyunk, annál kevésbé jön ez össze így. Hiszen számtalan körülmény, és a múltunk nagy befolyásolója az eseményeknek.

                                                                                                   (Kép: Picography)

De hinni mindig kell!

És azt kívánom Neked, hogy továbbra is higgy! 

Abban, aki Vagy, amire tartod magad, amire képes Vagy!

Higgy az Igazban, az el nem múlóban, a végtelenben!

Hidd, hogy minden álmod valóra válhat... más esélyed a boldogságra úgy sem lehet!