Sokszor megkérdezzük egymást, te voltál már szerelmes? Valószínűleg hosszas gondolkodás nélkül rávágnánk, persze. És vissza tudod idézni? Nehéz akkor amikor már elmúlt, és hűlt helyét sem találod a 20 évvel ezelőtti nagy szerelmes érzéseknek.

Én rajongtam a szerelemért. Ha nem volt hozzá alanyom, hát kerestem egy ideát. A rajongás volt a lételemem, mert olyan jó az ábrándokkal feküdni, kelni, és hinni bennük, hogy talán majd egyszer még igaz is lehet. Pedig nem lett. Túl messzire mentem álmaimban. Vagy csak rossz irányba. Viszont nagyon unalmas és üres e-nélkül létezni. Ma már azonban nem vágyok hamis illúziókra, és képzelt érzésekre. De vajon a szerelem nem csupán ez? Egy képzelt érzés? Hamis illúzió? Beveszed, mint egy bódítót, élvezed amíg tart a hatása, majd egyszer csak elillan. És már nem is emlékszel rá, hogyan, miért szerettél, miért nem vetted észre rajta, miért pont ő kellett?

Pedig ezt a mérget mindig önszántunkból vesszük be. Szeretjük azt a lebegést, mámort. Bevállaljuk, bármennyire is fájni fog később. Ha nem lenne ez a „méreg” valószínűleg hamarabb ráébrednénk kivel állunk szembe, mitől óvjuk meg törékeny szívünket. Ám e-nélkül mit is érne sivár életünk?

Hiszen mikor meglátjuk görcsbe szorul a gyomrunk, megremeg a kezünk…de félünk. És a megfelelni akarás végett erőlködve mutatjuk a legjobbat magunkból. Ami később totális csődbe fullad. Ilyenkor kezd tisztulni a kép! És kezd elcsúnyulni, mindaz, ami olyan gyönyörűnek látszott.

Ismerek nőket, akik a szerelmet nem tartják valami sokra. Lehet, hogy nekik van igazuk? Válasszunk tudatosan magunknak megfelelő partnert, és az jobban kifizetődik hosszú távon? Nem a pénzt választó nőkre gondolok most. Ám ha szerelemmentes partner mellett döntünk, aki értünk azért odavan, megóvhatjuk önmagunkat és kapcsolatunkat néhány kellemetlen érzéstől, amiktől a szerelmesek semmiképp sem. Hiszen a szerelmes vár. És a várakozás nehéz. Ergo: -Mikor jössz haza? Szeretnénk minél több időt vele tölteni Ergo:-Miért mész már megint a haverokkal? Nincs elég önbizalmunk, és nem vagyunk biztosak abban, hogy elég jók vagyunk neki Ergo: - Miért beszélgettél azzal a csajjal? Ő kell neked?

Ezek nélkül könnyebb lesz később? Hajítsuk el a méreg okozta varázst a nyugodtabb jövő érdekében? Pedig azok a pillanatok megérik a kockázatot! Még ha nem is tart soká, én úgy gondolom kár kihagyni. Kevés van belőle. Abból az igazán mérgező mámorból, mikor megőrülsz érte, mikor nem bírod nélküle, mikor csupán a hangja beindít. Én, a magam részéről maradnék ennél a drognál, és remélem hogy kapható még valahol!