Ki nem hazudik, vagy hazudott még életében? Mennyire fontos manapság az őszinteség? Vajon sokan gyakorolják? Beszélnek ugyan róla, de meg is teszik? Az igazmondás nem dívik manapság. S én egyre kevésbé hiszek el bármit, főleg hímnemű társainknak. Sajnos ez a visszájára is fordulhat, mert az se jó, amikor szembesítenek vele, hogy –Te már úgysem hiszel el nekünk semmit! – s talán még meg is leckéztetnek emiatt. Igen, ilyen is megtörténik. Valaki, aki még megkecsegteti feléd a hitet abban, hogy létezik még a valódi férfi, az az igazi, amilyen apánk volt még egy másik világban, megmutatja az őszinteség fontosságát is. Egy ideig! Sajnos, ha a férfi fogalomról van szó igencsak maradi vagyok. Mégis hiszem, hogy létezik. Valakiben. Akár csak egyetlen példányként, de  fennmaradt még ennek az évszázadnak mutatóban. Valaki, aki bele mer nézni a másik szemébe. Valaki, aki kivárja amit tudni akar, majd nem fél megkérdezni, amit tudni akar. Valaki, aki a rég elveszett értékeket hordozza, mint hűség, elkötelezettség, őszinteség, tisztelet.

                                                                                                          (Kép forrása: google)

Aztán hirtelen megkérdőjeleződik az őszintesége. Hamar le lehet őket buktatni. Csak egy jól irányzott kérdés, amire nem számít, és egy nem átgondolt válasz, -ha nem figyel eléggé-, máris zavarba hozhatod. Bár nem mindegy, hogy azért hazudik, mert  attól fél, hogy olyat mond, amit nem szeretne. Vagy esetleg azért, mert nem tartozik ránk a válasza, így mellébeszél. Majd magyarázkodik. S ha kiderül, hogy a magyarázat sem állja meg a helyét, az más irányba terelheti a kapcsolatot. Amennyiben a férfi zokon veszi. Amikor az Igazmondó juhászt megvádolod azzal, hogy hazudik, szinte keresztet vetsz felette, és kimondod a halálos ítéletét. Mi az igazi hazugság, amit már nem lehet megbocsátani? Persze mindenkinek más az inger küszöbe. És tudjuk mi a különbség kegyes hazugság, a valódi hazugság, és a füllentés között. De hol vannak a határok? Az én határaim? A te határaid? Egy pici hazugság is érinthet úgy, hogy hülyének néznek, és az nehezen emészthető. Valamint az is, hogy nem tarthat valami sokra, ha nem mond igazat. Ha nem számít neki az, hogy felém őszinte legyen, akkor én mennyit érek neki? Hiszen ha valaki fontos, és azt szeretnénk, hogy megbízzon bennünk, akkor egy apró hazugság sem férhet a gépezetbe. Különben megkérdőjelezünk ezáltal minden korábbi kijelentését is. Uraim, így megy ez a hazugsággal! És ha már felüti a fejét az a gondolat, hogy mi lehetett igaz abból amit azelőtt mondott, láttatott, éreztetett, akkor mi lehet a folytatás? Csalódás! Bizalomvesztés! Hitetlenség!

Hogyan is hihetnénk, ha folyton azzal találkozunk, hogy el kell veszítsük mindazt, amiben  igenis hinni akartunk! Akkor hogyan tovább?

Hogyan?

2018.06.04.