Van szerelem? Vagy csak ideologizált érzelmi hullámok vannak?

Mikor és milyen ingerre tudod határozottan kijelenteni : -Szerelmes vagyok!

 Amikor hiányzik? Amikor megdobban a szíved a hangja hallatára? És ez valóban szerelem, vagy csak a vágynak egy forrása, amiből táplálod a következő még mélyebb érzéseidet?

- Ha megérintene...az elég lenne a mennyországhoz. - csak azért érzed így, mert elérhetetlen a számodra? Mit éreznél, ha elérnéd? Ha minden nap megkapnád tőle? Ugyanilyen hévvel kellene? Amikor már tudod, hogy bármikor megérint, és te is megérintheted ugyanaz a világmindenség csodája hatna rád? A válasz egyszerűen: nem! De bele tudsz-e törődni, ha soha nem élvezhetsz egy érintést sem? Akkor ő lesz végül a minden, a soha el nem érhető, a megszerezhetetlen. A kihagyott lehetőség! Ez fáj, valóban komoly fizikai fájdalmat tud okozni, de szerelem-e?

És elhiszed-e az általa felállított tökéletes képet? Ami az életéről szól. Bánatokkal és küzdésekkel járt, de végül boldogan élnek, míg meg nem halnak. Hisz ez a mese vége. A meséé.

És persze, miért ne hinnéd el? Miért ne lehetne, hogy két ember a végsőkig küzd egymásért, mert szerelmüket komolyan gondolják, és a szeretetük mindent le tud győzni? Jó, ha ebben hinni tudunk, és higgyünk is! Pedig  nincsenek tökéletes párok, és tökéletes házasságok sem. Döntések vannak! Döntés a hűségről, az odaadásról. Döntés arról, hogy csak is veled akarok élni, míg a halál el nem választ. Nem csak az oltárnál, hanem az azt követő évtizedekben is. De ez vajon igazi döntés? A szeretetről szóló döntés, vagy a félelem szülte "nem akarom már újrakezdeni"döntés? Nem vagyunk elég gyávák ahhoz, hogy mindent eldobjunk, ami közös, amit felépítettünk, csak azért mert a kapcsolat kihűl, a figyelem elmúlik, a kommunikáció megszűnőben? Vajon igaz a tündérmese mások csodálatos kapcsolatáról, a legjobb társról, az összes nehézség leküzdéséről? Persze, nem teregetjük ki a szennyest. Sokkal egyszerűbb szépnek láttatni, mint a valódi fájdalmakkal szembesíteni először önmagunkat, másoknak pedig végképp nincs hozzá semmi köze.

De te csak állj félre! Kívánd neki a valódi boldogságot, a mindennapi örömöket! Mást nem tehetsz! Ha nem kaphatsz egy érintést, akkor nem a sorsod, nem a jövőd ő. Ezt be kell látni! Elengedni persze sokkal nehezebb az érzéseket. A hitet, ami tartotta benned a lelket, és egy pillanat alatt felborult. Összedőlt a várad, amit a remény táplált. De ne törődj velük többé! Nem a te dolgod, hogy megtaláld az ő igazukat!  Dobd félre az ideológiáid, az álomjövőt, az álompasi illúzióját, és lépj tovább! Tudd, hogy az az álompasi rövid időn belül nem is olyan álom, mint amilyennek hitted. Mert majd megismered, megkapod amire vágytál, és mikor kialszik az olthatatlannak hitt szenvedély, ugyanolyan hétköznapi srác lesz, mint bármelyik. Esetleg kicsit több jó tulajdonsággal, kicsit jobb lélekkel megáldva, mint az átlag, de ezt sem tudhatod biztosan. Van-e közös pontotok, egyetértés, hasonló érdeklődés? Nem tudod, nem is tudhatod, épp ezért kell elfelejtened azt a képet, ami most feléd ezt vetíti: - Nincs más, nincs nála jobb, vagy hozzá hasonló, és neked nem is kell más! - Valószínűleg olyan valóban nincs, mint ő. Mert egyediek vagyunk, de szerethetők mind, a rossz tulajdonságainkkal együtt. Ezzel az érzéssel soha többé nem fogsz kapcsolódni senkihez, mert a következő érzésed egész más lesz, más iránt. De az a legközelebbi ugyanúgy képviselhet hasonló értékeket, és fog is, mert már tudod mit keresel. Már nem adod alább a jónál, a jó léleknél, aki tisztelettel, megbecsüléssel fordul feléd. De ne feledd el, te is egyedi vagy! És bár talán sosem fogod megtudni, valamit letettél nála magadból. Ami tetszetős, ami jó. Ami felejthetetlen! De nem tudod meg, ő sem tudja meg soha, te milyen érzéseket őrzöl belőle. Hacsak nem leszel olyan bátor, hogy elmond neki, majd amikor eljön egy pillanat, ami talán a búcsú alkalma lesz. Akkor érdemes elmondani, hogy tudd igaz volt-e a benned látott kép, és a belőle áradó kép, hogy úgy lehessen tovább menni, akkor már az igazi, valós érzésekkel. Akkor változik majd meg az illúzió és alakul át végérvényesen, amiről kiderül mi is volt valójában. De szeretet lesz, és csodaszép emlékként hordod magaddal mindörökké!

2017.07.10.